2015.04.08
A talizmán című színdarab bemutatója Kecskeméten
Előítélet, elutasítás, kirekesztés - a szatíra nagymestere, Johann Nepomuk Nestroy, a xenofóbia forrását és működését kutatja A talizmán című bohózatában, amelyet április 10-étől láthat a közönség a kecskeméti Katona József Színházban.
Az évad utolsó nagyszínházi bemutatójáról a rendezőt, Keszég Lászlót kérdeztük.
- A bohózatot gyakran a vígjáték szinonimájaként használjuk.
- Helytelenül. A vígjáték és a bohózat két különálló műfaj. Míg a vígjátékban minden a pozitív végkifejlet felé tart, a bohózatban a jó a lehető legritkább esetben nyeri el méltó jutalmát, ahogy a rosszak sem bűnhődnek meg annak rendje és módja szerint. Az emberek rosszindulatúak egymással, gúnyolódnak, és könyörtelenül lerántják a leplet mások hibáiról.
- A talizmán megfelel a műfaji előírásoknak?
- Abszolút. Nestroy kifigurázza, pellengérre állítja az udvari élet szereplőit, leleplezi a Schönbrunnt uraló hazugságokat. Mechanikailag nem annyira professzionális, mint egy Feydeau-darab, de abszolút helyén van.
- Hogyan fogadták ezt annak idején?
- Sok botránya volt. Ügyesen beletalált egy-egy arisztokrata véknyába, és a nézők általában ráismertek azokra, akiket kifigurázott. Az osztrák Molière-ként is emlegetik. Sokat tett a tisztánlátásért, az önirónia és az irónia fejlődéséért, amiért tiszteletreméltó, komoly figurának gondolom.
- A főszereplő, Titusz, legfőbb bűne, hogy vörös a haja, de ugyanígy lehetne más a vallása, nyelve, bőrszíne. Ismerős helyzet.
- Ilyen értelemben nem sokat változott a világ. A xenofóbia, a türelmetlenség, a megszokottól eltérővel szembeni elutasítás nem akar kimúlni. Néha eltűnik, de idővel búvópatakként a felszínre tör, és pusztít. Ez egy átok, amitől nem tudunk szabadulni. Annyit tehetünk, hogy ha viccesen is, megpróbáljuk felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ennek semmi, de semmi értelme.
- Milyen szerepet kap a zene?
- A zenét a színházi hatás nagyon lényeges elemének tartom. A verbális szövet szerves része, nem egy kösöntyű, amit ráaggatunk. Kristálytiszta forma. Pillanatok alatt átfordíthatja a hangulatot, zárójelbe tehet vagy kiemelhet akár egy írásjelet is. Bercivel (Márkos Albert zeneszerző, a szerk.) sokszor dolgoztunk együtt, nem kell hosszan beszélni, hogy értsük egymást.
- Mennyire lesznek elrajzolva a figurák az előadásban?
- Szándékaim szerint nagyon, és minden szinten. Ugyanakkor nem feledkezünk meg arról, hogy minden kijelentésnek keressük az igazságát. Szeretnénk, ha nem úgy nézné a közönség az előadást, mint az egyszeri lány a papot: fogalma sincs, mit beszél, de olyan szépen mondja...
Forrás: kultur24.hu / Fotó: Ujvári Sándor