2017.02.23
Az Úr komédiásai című színdarab a Nemzeti Színházban
Hosszú és fájdalmas utat tesz meg Ferenc az örömre ébredésig, hiszen szorongásoktól és félelmektől meggyötört szívét kell tisztára mosnia, hogy ott meglelje Istent.
„Testvéreim, szegény emberek, mindig a fény fog győzni!... A nap!... amely megvilágította útjaimat, megvilágítja a ti útjaitokat is, szegény emberek szerte a világon, szabadulásotok felé menet!...” mondja Ferenc halála pillanatában Michel de Ghelderode gyönyörű darabjában. Állítólag Ferencet egyetlen dologgal tudták megharagítani a testvérek, azzal, ha savanyú arccal tettek-vettek a világban. Ő a tiszta öröm szentje, a Nap, a Hold és a Csillagok fivére, aki a madaraknak prédikált, és végtelen szeretetével megszelídítette a vérengző farkast.
Hosszú és fájdalmas utat tesz meg Ferenc az örömre ébredésig, hiszen szorongásoktól és félelmektől meggyötört szívét kell tisztára mosnia, hogy ott meglelje Istent. Ezen az úton vezet végig bennünket Ghelderode egy lélek felemelkedésének történetét tárva elénk, amely történetben minden figura, még a legvisszataszítóbb is valójában különböző szerepekben e lélek segítője. A Halál maga is a kezdetben félelmetes tábornokként látott lényből végül fényes angyallá nemesül, aki az anyagi világból való szabadulást hozza el Krisztus szegényének.Ritkán adatik meg, hogy egy szent történetét olyan hivatottan szólaltassák meg, ahogy azt Ghelderode tette, aki arra is képes volt, hogy mindezt a saját korában, a 20 század eleji nagyváros zűrzavarában virágoztassa ki. Több ez, mint egy egyszerű színdarab, olyan beavatott lélek műve, mint amilyen Shakespeare, Dante vagy Madách volt. Szó szerint lélekemelő volt fordítani e darabot, és mindenkinek, aki alkotóként vagy nézőként kapcsolatba kerül vele, biztosan felemelő lesz a találkozás.
Szorongással és szorongatással teli korunkban nem lehet elégszer hallatni, megénekelni a Szeretetet és az Örömöt, amely egy és ugyanaz, mert ahogyan Ferenc maga mondja: „Van Isten, és létezik az ő mérhetetlensége, az ő változatlan fényessége. Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat. Akinek az a törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen, és aki képes minden nyomorúsága közepett Isten örök ártatlanságában és örömében fürdeni, aranylóan, mint a porszem a napsugárban.”
Forrás: MTI / Fotó: Illyés Tibor